Ágyasok

Azoknak a rabnőknek a száma, akik a szultáni hercegeknek vagy magának "amelyik megtetszik, annak veti a keszkenőjét"a padisahnak a személyes szolgálatában állottak, csak néhány tucatra tehető. A nyugati írók színes leírásokban számolnak be arról, hogyan választottak a szultánok maguknak ágyasokat. Ottaniano Bon - a Velencei Köztársaság követeként - 1606-1609 között tartózkodott Isztambulban. Ő hagyta ránk az egyik legkorábbi leírást a szerájról és a hárem életéről, s a későbbi szerzők jobbára őt ismételgették. Több történetét és leírását átvette II. Károly angol király követe, Sir Paul Ricaut is, s az ő munkájának egy francia változatából merített, a mi Mikes Kelemenünk.

Lady MontaguMikes Törökországi leveleiben így számolt be a leányválasztásról: "Amidőn a császár közülük akar válsztani, a lányokat sorba állítják, amelyik megtetszik, annak veti a keszkenőjét, és azt pompával viszik a császárhoz". Bár a keszkenőtörténet azóta a filmekbe is bekerült, ez is - amiként a hárem életéről szóló sikamlós történetek zöme - a mesék világába tartozik.

Lady Montagu, aki isztambuli követnek kinevezett férjével 1717-1718-ban a birodalom fővárosában élt, s több előkelő török asszonnyal is ismeretséget kötött, valamelyest bepillantást nyert a háremek titokzatos világába.

II. Musztafa (1695-1703) feleségére, Hafiszére hivatkozva határozottan tagadja a keszkenőtörténetet. Ha az ágyas fiúgyermekkel ajándékozta meg az uralkodót, szultánfeleség lett belőle. Hafisze elmondása szerint az uralkodó, a háremagák elöljárójával, a kizlar agával hívatta a kiválasztott leányt, akit társai megfürdettek, testét illatos kölnivízzel permetezték be, majd az alkalomhoz illő, könnyű ruhát adtak rá.

A kiválasztott ágyas részére a háremben külön kis szobát jelöltek ki, s szolgálatára rabnőket adtak. Ha a padisah ráunt ágyasára, megfelelő rangú személyhez nőül adhatta. Ilyenkor a szultán gondoskodott a hozományról, s a kiházasított gyakorta házat is kapott. Ha azonban valamely ágyasa fiúgyermekkel ajándékozta meg az uralkodót, az a kadin efendik, azaz a szultánfeleségek közé emelkedett, s gyermekei és a törvényes feleség gyermekei között jogi szempontból nem volt semmiféle különbség.