A szultánok Konstantinápoly elfoglalása előtt, főként a balkáni államok házasság polítikai céllaluralkodóinak, és az anatóliai török fejedelmeknek a leányai közül választottak feleségeket. Ezek a házasságok - csakúgy, mint a kortárs Európában - politikai célokat szolgáltak. A rokoni kapcsolatok révén az oszmánok számos szövetségest nyertek, és a házasságok gyakran jogigényt is jelenthettek, újabb területek bekebelezéséhez.Máskor a rokoni szálak, a békekötéshez segítették hozzá a szultánokat.

Hunyadi János 1443-1444. téli hadjárata után, a nálunk sokáig "szegedi békének" ismert drinápolyi-váradi béke előkészítésében, nagy szerepe volt II. Murád szultán (1421-1444 és 1446-1451) feleségének, Carica Marának, aki történetesen az egyik szerződő félnek, Brankovics György szerb despotának volt a lánya.

Konstantinápoly elfoglalása után, a padisahok főként háremeikből ágyasból hogyan lett feleségválasztottak feleségeket, akikkel házasságkötés nélkül éltek együtt. Erre az iszlám jog is lehetőséget biztosított: a rabszolgák gazdáik tulajdonának számítottak, uruk korlátlan hatalmat gyakorolt felettük - bármikor eladhatta vagy eladományozhatta őket, s házasság nélkül is létesíthetett velük szexuális kapcsolatot. Amennyiben az ágyas fiút szült urának, visszanyerhette szabadságát. Szülejmán ágyasa, Hurrem is ezt használta ki. Hurremnek még azt is sikerült elérnie, hogy Szulejmán - felrúgva az addigi jogszokást - ünnepélyes házassági szertartás keretében nőül vegye.