Az a táncos, aki önmagát a közönségtől elkülönülőnek érzi, nagyon téved. A közönség reakciója és energiája olyan dinamikát hoz létre, amely az egész előadást áthatja.

A tánc magában hordozza a gyógyítás képességét.Maga a mozgás elvont, emocionális, és spirituális kommunikáció. A testbeszéd erőteljesebb a szavaknál, és képes a táncost a fizikai világon túlra repíteni. A tánc magában hordozza a gyógyítás, és az ösztönzés képességét. Mint bármely más művészi formánál, a teremtés mögött ott rejlik a művész egyénisége és energiája, amely a résztvevőkre is átterjed. A kreatív energiának e hullámát irányítani lehet, s különböző szinten átélhető, a közönség és az előadó tudatosságától függően.

Ha az előadó úgy dönt, hogy erejével a táncon keresztül megváltoztatja a nézőket és önmagát is, ehhez nagyfokú belső őszinteség, és bátorság szükségeltetik. A változás képessége legmélyebb bensőnkből ered, s visszavezethető az ősi szertartásokra és civilizációkra, ahol a táncot a szellemiség közvetítőeszközeként használták. A Catal Hayuk-i barlangrajzokon látható, hogy az akkori emberek úgy gondolták, a lélek, tánc közben távozik a szellemi világba. A tánc funkciója, hogy hidat alkosson az emberi tapasztalat, és a spirituális élmény között.

A hastánc, ha a maga teljességében, őszintén és lelkesedéssel adják elő, szintén közvetítőeszköz lehet a táncos szelleme számára, hogy megragadja a zene szellemét, és ezt az élményt közvetítse a közönséghez.

„A táncban a táncosok egyenrangúak többi társukkal. A csoportot a bizalom tartja össze. Mindenkinek együtt kell működnie, különben az előadás szétesik."

/Carolena Nericcio/

Forrás: Yemaya (Kalifornia, tánckutató) - Kapcsolat c. írása