az év legrövidebb éjszakájaAz északi féltekén élők számára a nyár a meleget, a termés betakarítását és az érést hozta magával (persze a nyár hozta az aszályt és a szárazságot is). A napforduló ünneplését azért is tartották fontosnak, mert bár még sok meleg hónap volt hátra, mégis a napok ekkortól, a nyár ún. "közepétől" kezdtek el rövidülni. Az ünnep így az elmúlást, a tél közeledtét jelezte előre. Az ünneplést igazából nem is a Nap felkeltével, hanem az ünnep előestéjén június 23-án, illetve éjszakáján kezdték, mely tudvalevőleg, ez az év legrövidebb éjszakája.

Egy középkori krónikás szerint a nyári napforduló ünnepét a következő, tűzzel kapcsolatos mágikus népszokások jellemzik, mint a hatalmas örömtüzek gyújtása, a szántóföldek megkerülése égő faágakkal, vagy a lángoló kerék legurítása egy magaslatról. Éjfél után, mikor a máglya már sokadszorra megroggyant, került sor a tűzugrásra. A táncoló tömeg körbevette az izzó fahasábokat, és a legbátrabbak ugráshoz készülődtek:

Az 1. az egészségükért
A 2. a kedvesükkel együtt, a szerelmükért
A 3. kézen fogva, összekapaszkodva, a hazáért.

Így válik érthetővé, hogy miért pont a megtisztulással, a gyógyítással, az egészség megőrzésével, a szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel kapcsolatos mágikus praktikákat gyakorolták. A nyári a jövendőmondás napjanapforduló ünnepét, egykor a jövendőmondásra is különösen alkalmasnak tartották!

Már az arab, és bizánci források is megemlékeznek, a pogány magyarok tűzimádatáról! Érdekes megfigyelni az ünnep mai formájában, mint keverednek benne az ősmagyarok sámánszertartásai más európai szokásokkal és a keresztény elemekkel...