2010. augusztus 20.

Sokgyermekes anyák Napja - augusztus 20.

A két világháború között, a sokgyermekes anyákat kitüntették augusztus 20-án. A kezdeményezés - igaz más indíttatásból - a Rákosi-rendszerben folytatódott nőnapon.

Egy név, két ünnep - sokgyermekes anyák ünnepe

Az 1925-ben elindított anyák napja, nem foglalkozott a gyermekvállalási kedv szaporításával, erre egy másik, majdnem egyidős anyák napja vállalkozott. A modern ünnepeknél nem ritka, hogy ugyanaz a név alatt számos, egymástól eltérő kezdeményezés indul el. Az Ifjúsági Vöröskereszt a gyermekeken keresztül szólt az anyákhoz, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, a MANSZ pedig a sokgyermekes anyákat köszöntötte fel.

A szervezet három évvel a vöröskeresztes kezdeményezés után, 1928-ban bizottságot alakított, hogy augusztus 20-án, Szent István napján ünnepséget rendezzenek a nagycsaládos anyáknak. Az ünnep a "Magyar anyák Nemzeti ünnepe" elnevezést kapta, a felhívásához és egyben a bizottsághoz pedig rögtön csatlakozott számos egyéb szervezet (Szociális Missziótársulat, Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége, stb.).

Izabella főhercegnő is támogatta az ünnepetAz első alkalommal a Nemzeti Múzeum kertjében rendezték meg az ünnepet, ahol több mint száz anyát tüntettek ki, és részesítettek pénzjutalomban. A Népjóléti Minisztérium jóvoltából a száz pengős pénzjutalmon kívül, az elismert anyáknak az ezer gyermekét is felruházták. A magyar anyák nemzeti ünnepe mögé, neves személyek sorakoztak fel, mint Izabella főhercegnő, aki maga is nyolc gyermekkel büszkélkedhetett.

A második évben rendezett ünnep felülmúlta az elsőt, a hagyományteremtő évet. Magánszemélyek, minisztériumok csatlakoztak a felhíváshoz, adakozásuk jóvoltából megtízszereződött az elismert anyák száma. Az ünnepségről 1929-ben sem hiányoztak a kor rangos képviselői, a fővédnöki tisztet Horthy Miklósné vállalta. A második év számos újítást hozott. A nemzeti anyák napja túllépett Budapest határain, a fővárosi rendezvénnyel párhuzamosan közel ötszáz helyen szerveztek hasonló ünnepséget.

A másik újdonság, hogy gróf Széchényi Aladár magánadományt ajánlott fel az "egykézéssel" leginkább sújtott két vármegyében (Baranya és Somogy), vagyis annak az anyának, aki a legtöbb gyermeket neveli, az egygyermekes családmodellt leginkább elfogadó vármegyékben.

A jutalom nem kevesebb mint ezer pengő volt, fejenként. Amennyiben eszünkbe jut a később népszerűvé vált sláger, „Havi kétszáz pengő fixszel, az ember könnyen viccel", érezhetővé válik az összeg súlya. Az egyik szerencsés, tizenkét gyermeket nevelő asszonynak maga, a kormányzó felesége nyújtotta át a pénzjutalmat. A korabeli sajtó tudósítása szerint, az átadás annyira megható volt, hogy mindenki megkönnyezte azt.

A hagyományos anyák napjával szemben, amely folyamatosan növelte a népszerűségét, a Magyar anyák Nemzeti ünnepe, az erős kezdés után visszaesést mutatott. A kezdeti széles körü ünnepség, az idők folyamán veszített jelentőségéből, a szervezők még az augusztus 20-hoz sem ragaszkodtak. A sokgyermekes anyákon felűl, a rendőranyák is részesültek elismerésben. A jutalomátadás megőrizte ünnepélyes kereteit, de lebonyolításuk olykor nehézségekbe ütközött.

A pénzjutalomból nem részesülhetett minden egyes sokgyermekes anya. Az anyák kitűntetése, pontosabban az anyagi segítségnyújtás, kérelmező szociális görbe tükör lett a segélybőllevelek garmadát indította el. A kor átlag életszínvonalát szem előtt tartva érthető, hogy a szegénységben élő anyáknak mennyit jelentett a jutalom, majd a segély.

Előfordult, hogy az adományban reménykedő anyák tömegesen érkeztek az ünnepségre, a helyzetet nehezítette, hogy kisgyermekeiket is magukkal vitték. Az összegyűlt tömeget, rendőrségi kordonnal lehetett csak biztosítani. A kezdeményezés céljával ellentétben, görbe tükröt tartott a korszak szociális ellátása elé, nem várt problémákat hozott a felszínre.

Az anyák, gyermekeik számától függően arany, ezüst vagy bronz érméket kaptak. Érdekes, hogy később a náci Németországban és a kommunista Szovjetunióban hasonló szisztéma szerint jutalmazták a sokgyermekes anyákat. Hitler, anyja születésnapját, míg Sztálin, a nőnapot részesítette előnyben az ünnepnap kiválasztásánál.

Ma amit tehetünk: ki-ki a maga módján segítse a gyermekeket, a családokat, és legyen minden nap egy ünnep, hogy együtt lehetünk a szeretteinkkel!