1990. augusztus 1-én 32 ország kormánya és 10 ENSZ szervezet (köztük a UNICEF és a WHO) írta alá az "Innocenti Nyilatkozat a Szoptatás Védelméről, Elősegítéséről és Támogatásáról" című dokumentumot, amely kimondja:
"Annak érdekében, hogy megvalósuljon az édesanyák és gyermekek egészségi és táplálkozási optimuma, globális célként tűzzük ki, hogy minden nő kapjon lehetőséget a kizárólagos szoptatásra és minden csecsemő születésétől 4-6 hónapos koráig kizárólag anyatejjel táplálkozzon. Ezután megfelelő minőségű és elegendő mennyiségű kiegészítő táplálék mellett a szoptatás folytatódhasson egészen a gyermek két éves koráig, vagy még tovább."

A nyilatkozatban foglaltak megvalósítására 1991. február 15-én megalakult a Szoptatást Támogató Szervezetek Világszövetsége (World Alliance for Breastfeeding Action - WABA), amelynek munkájában részt vesz a La Leche Liga is. A WABA szerint a szoptatás minden anya és gyermek alapvető emberi joga. E szervezet indította útjára a "Bababarát Kórház" kezdeményezést, amelyben a résztvevő kórházak szoptatást elősegítő környezetet biztosítanak az édesanyáknak a WABA által kidolgozott "10 lépés a sikeres szoptatáshoz" felhasználásával.

A szoptatás történelme

Az emberiség számára az anyatej hiánya, hosszú ideig a halált jelentette. Néhány szerencsés kisbaba maradhatott csak életben, akiket szoptatós dajka táplált.

i.e. 1800 körül már Hamurabi rendelkezett a szoptatós dajkák szükségességérõl.

Spártában a nõknek kötelezõ volt szoptatni a gyermeküket: a plebejusok minden gyermeket, az uralkodó felesége a legidõsebb fiút szoptatta. De pl. Themistesz királynak a másodszülött fia örökölte a trónt, mivel az édesanyja õt szoptatta, nem az elsõszülöttet.

az angol nők féltették az alakjukat1500 és 1700 között a tehetõs angol nõk nem szoptatták gyermekeiket, mert féltették az alakjukat és azt tartották, hogy a szoptatás öregít. Annak ellenére, hogy már akkor is ismerték a szoptatás fogamzáskésleltetõ hatását, az angol nõk inkább vállaltak 12-20 szülést, semmint hogy szoptattak volna.

Akkoriban a szoptatós dajkákat felváltotta a mesterséges táplálás, a kisbabák zabkásalevesbe áztatott kenyeret és gabonapelyhet kaptak kanállal. Ebben az idõben az árvaházakban a halálozási arány elérte a 100 százalékot.

Az 1700-as években, a francia lelencházak szoptatós dajkákat alkalmaztak, akiket nagyon körültekintõen választottak ki és folyamatosan figyelemmel kísérték az életvitelüket, hogy a kisbabák egészséges tejet kapjanak.

A Francia Forradalom elõtt és alatt elég változatos volt a csecsemõk táplálása: volt akit a mamája szoptatott, volt akit a dajka, volt aki valamilyen állat tejét kapta, és volt aki kását.

A XIX, század közepén kezdtek el valamilyen pótszer után kutatni, hogy kiválthassák a szoptatós dajkaságot. Ezek a tápszerek általában tehéntejbõl álltak, amihez cukrot és vizet adtak. Aztán rájöttek, hogy ezekben kevés a zsír, amire az agyfejlõdéshez nagy szükség volna, így adtak hozzá tejszínt. Aztán lime-lét (egy citrusfajta levét), hogy savasabb és így könnyebben emészthetõ legyen.

tejforralással lett a skorbut népbetegség1884-ben, dr. Meigs egy meglepõen pontos összehasonlító elemzést készített a tehéntejrõl és az anyatejrõl. Így aztán a továbbiakban a zsír, cukor és lime-lé hozzáadásával próbálták a tehéntejet az anyatejhez hasonlatossá tenni. Amikor ezt az egészet felforralták, hogy sterilebb legyen, a skorbut népbetegséggé vált.

Pierre Budin (1846-1907) nevéhez fűződik a perinatális orvoslás és az elsõ szoptatós klinika megteremtése. Akkoriban 1000 élveszületett csecsemõbõl 288 halt meg, s "A szoptatott csecsemõ" címû könyvében világossá tette, hogy minden körülmények között a csecsemõ szoptatására, és az anyák felvilágosítására van szükség.

Hamarosan a vegyészek léptek a csecsemõtáplálás mezejére, melyet addig inkább az orvosok uraltak, meghatározva a tápszerek, fõzetek összetételét. Henri Nestlé, egy svájci kereskedõ cukrot és malátával fõzött búzalisztet kevert a svájci Alpok füvét legelészõ tehenek tejéhez. Ezután úgy hirdette új termékét, mint "tudományosan tökéletes táplálékot, melynél jobbat kívánni sem lehet". Szlogenjével egyenesen az anyákat célozta meg, hiszen, mint mondta, "õk maguk csinálnak majd reklámot nekem".

piaci verseny a nem-szoptató anyák kegyeiértAztán a tápszer- és bébiételgyártó cégek szépen átvették az anyatejpótló szerek készítésének feladatát az orvosoktól. Némely kotyvalék még tejet sem tartalmazott. Annak sem szenteltek figyelmet, hogy a tápszer elkészítésénél esetleg fertõzött vizet használnak. A XIX. század végén piaci verseny alakult ki a nem-szoptató anyák kegyeiért. A termékeket "tudományosan ellenõrzött"-ként árulták, noha semmilyen dokumentációt nem tudtak felmutatni, hogy az ellenõrzés megtörtént volna. Dr. Apple rámutat, hogy a "csecsemõtáplálás kereskedelmi és tudományos alapokra való helyezése olyan környezetet teremtett, ahol a mesterséges táplálás nem csak elfogadható, de egyenes természetes és szükséges lett."

Szociológusok keresték a választ arra a kérdésre, hogy a XX. században miért csökkent a szoptatók aránya. A válasz többek között az urbanizációban, a technológia fejlõdésében és a gyermekek tudományos, könyvekbõl történõ nevelésében keresendõ. Ezen kívül nagy szerepe van benne a mell szexuális szimbólummá válásának is.

Szerencsére napjainkban megfordulni látszik ez a folyamat, egyre többen választják a szoptatást a mesterséges táplálás helyett, s ebben nagy szerepük van a szoptatást segítő világméretű szervezeteknek és az önsegítő anyacsoportoknak egyaránt.

Forrás: Rózsa Ibolya - Bábák, szülésznők szakmai folyóirata